Vasárnap délután az ágyon szétterítve feküdt az egész nyári ruhatáram, és én azon gondolkodtam, mi kerüljön vissza a dobozba és mi menjen végleg tovább. Minden ősszel eljátszom ezt a szertartást: a lenvászon nadrágok, a pántos ruhák és a vékony blúzok a szekrény tetejére költöznek, a kötött pulóverek és a gyapjúkabát pedig előkerülnek a vákuumzsákokból.
Rétegek, amik kitartanak
Az évek alatt megtanultam, hogy ősszel nem a sok új darab a lényeg, hanem az, hogy a meglévők jól rétegezhetők legyenek. Egy jó szabású, semleges színű blézer, egy vékony garbó és egy egyenes szárú farmer alapból három különböző napot ad ki, ha cserélgetem a kendőt és a cipőt. Ami két szezonon át nem került rám, azt továbbadom.
Idén az egyik dobozban a nagymamám régi kardigánját is megtaláltam. Mélybordó, kézzel kötött, gyöngyház gombokkal. Felvettem, és a tükör előtt ácsorogva eszembe jutott a lakása, ami tavaly óta üresen áll a harmadik emeleten.
Ott, a kardigánban állva döntöttem el, hogy a lakást nem adom el, hanem kiadom.
Egy szomszédi tanács
Ilonka néni negyven éve lakik a nagymamám ajtaja mellett, és ő tartotta a kulcsot az elmúlt évben. Amikor elmondtam neki a tervemet, rögtön megkérdezte, csináltattam-e már VBF-et, vagyis villamos felülvizsgálatot, és a Smart Electric Hungary nevét írta fel nekem egy boríték hátára. Kiderült, hogy a fia tavaly adta ki a saját lakását, a bérlő már az első találkozón rákérdezett a hálózat állapotára, és a fiú ennél a cégnél nagyon gyorsan kapott időpontot.
Én addig csak a csipkefüggönyre, a fotel fölötti kis falilámpára és a konyhai rádióra gondoltam. A bútorok egy részét megtartom, a falakat kifestetem, a fürdőszobát felfrissítem, ez volt a terv. Arra, hogy a falakon belül mi van, egyáltalán nem gondoltam.
Amit a tanács adott
Este megkerestem az oldalukat, a smartelectrichungary.com-ot és a VBF aloldalon végigolvastam, miről is van szó pontosan. Kiderült, hogy ilyenkor a szakember mérőműszerrel és a saját szemével is végigjárja a lakás hálózatát, azt keresi, mi nem felel meg a szabványnak vagy mi lehet veszélyes, és mindezt jegyzőkönyvbe foglalja. Magánszemélyeknél gyakran feltétele a lakás bérbeadásának vagy eladásának, és akkor is ajánlják, ha a hálózat régi vagy sokszor vannak hibák. A nagymamám lakásánál mindkettő igaz volt.
Az oldalon azt is láttam, hogy több mint 350 elégedett ügyfélről írnak, és lakásra fix áron dolgoznak, ami nekem fontos volt, mert a felújítás költségeit is most kell beosztanom. Felhívtam őket egy kedd reggel, és a hét végére már meg is volt az időpont.
A vizsgálat napján Ilonka néni is átjött, hogy megnézze, ki matat a szomszédban, és egy tányér pogácsát is hozott, mintha vendégség lenne. A szakember udvariasan elvett egyet, aztán nekiállt a munkának. Végigment a szobákon, a konyhában leszerelte a régi kapcsoló fedelét, és mérte az áramköröket. A kis falilámpánál, ami a fotel fölött lóg, elmosolyodott, és mondta, hogy ilyet már rég nem látott. Megkérdeztem, megtarthatom-e, és azt felelte, hogy a lámpával nincs baj, csak a vezetéket érdemes majd mögötte rendbe tenni. Én is elmosolyodtam, mert a nagymamám minden este ott olvasott alatta.
A jegyzőkönyvet nagymamám fotelében ülve olvastam végig, és a benne leírt hibákat villanyszerelővel még a festés előtt rendbe tetettük, így a falakat csak egyszer kellett felbontani. Utólag belegondolva ez volt a legjobb döntés: ha előbb festünk, most kezdhetnénk elölről az egészet, és a frissen vásárolt bérlői bútorokat is kerülgethetnénk.
Azóta a lakásban fiatal pár lakik. A falilámpa a helyén maradt, és amikor legutóbb arra jártam, ugyanúgy égett a fotel fölött, mint régen. A kardigánt pedig ezen az őszön is hordom, a farmerhez és a fehér ingemhez, ahogy minden jó darabot: rétegként, ami kitart. Ilonka néninek egy doboz bonbonnal köszöntem meg a tanácsot, a Smart Electric Hungary jegyzőkönyvét pedig a nagymamám receptes füzete mellé tettem a fiókba, mert mindkettő arról szól, hogyan vigyázzunk arra, amit ránk hagytak.
